Talán most olyasvalamire számítasz, hogy majd megmondod neked mit vágj fel vagy honnan ugorj, hogy ne fájjon és tuti ne legyen már olyan következménye, amiről te még tudhatsz. Valóban ilyen tanácsokra vágysz?

Sokan mondják, hogy az öngyilkosság a lehető leggyávább módja a távozásnak. Ezzel nem igazán értek egyet. Gondolj csak bele micsoda bátorság kell ahhoz - persze hívhatod őrültnek vagy kétségbeesettnek is azt, aki ezt teszi -, hogy azt mondd: itt a történetem vége.

Nem hinném, hogy van ember, akinek legalább egyszer ne fordult volna meg a fejében a gondolat, hogy most lelépne, de nagyon gyorsan. Hogy kiszállna a mókuskerékből. Hogy azt mondaná: finito, nem akar több szerelmi bánatot vagy svájci frankos csekkbefizetést átélni. Csak dönteni és menni.

Nos, szerintem az öngyilkosság legfájdalommentesebb, ám de mégis legkínzóbb verziója az, HA NEM A SAJÁT ÉLETEDET ÉLED! Ha képes vagy mások kedvéért, színlelt boldogságáért, manipulációi eredményességéért vagy önnön gyávaságodból úgy élni, hogy amikor nyolvanakarhány évesen eljön a vége felirat, akkor csak önszánalom és bánat vegyen körbe.

Na ne! Mi a francnak végigteperni azt a sok-sok évtizedet, ha nem adhatod önmagad és nem indulhatsz el a saját boldogságod irányába? Minek végignyögni még több száz vitát, sértődést, szidalmat vagy bűntudatkeltő beszélgetést, ha a végén úgyis megbánod az egészet?

Mert ez a leggyávább mód. Bár tény, hogy itt nem folyik vér és nem csattan koponya a betonkemény Duna vizén, de amilyen tiszta, olyan sokáig tart.

Miért kellene mindig azzal foglalkoznod, hogy azzal amit teszel másokat megbántasz? Miért törődsz az irigyekkel vagy a rád köpködőkkel? Hiszen ha tudatos vagy tisztában vagy vele, hogy mi a düh, az agresszió vagy a kritikai szó alapja. Nem te.

Hanem ő. Akkor ez meg már legyen az ő baja. Miért kellene neked évtizedes mintákat követve élned egy olyan életet, amiben nem érzed jól magad? Ha most megállnál a barátaid, a főnököd vagy a családod előtt és megkérdeznéd őket mit szólnának ahhoz, ha öngyilkos lenné,l biztos szinte mindenki egyetértésben azt kiálltaná, hogy: ne tedd!

Hát ne tedd! Ne akarj úgy élni, ahogy a nagyi élt, ne akard azt gondolni, amit az apád gondolt, ne azt tedd, amit a férjed elvár, ne hajolj meg, mert a főnök ettől nagyobbnak érzi magát! Hisz ők kértek téged: ne tedd!

Légy önmagad! Akkor is, ha az indulás fájdalmas! Ha le kell győznöd ezernyi belső démont, amely szinte szétszaggat ilyenkor, csak azért, hogy még inkább megnehezítsék számodra az előrejutást.

Amikor majd visszatekintesz, ott a legvégén, mit szeretnél hallani önamagadtól?

1. Megcsináltam!

2. Már késő!

Ha érdekel a Személyes Történetem, kérd ingyenesen az info@haenvilaga.hu címen.