Annak idején a pestlőrinci kertes házban volt egy kedvenc fotelem. Már általános iskolás koromtól ebbe kucorodtam be ha olvastam, itt színleltem sokszor tanulást és sok esetben a délutáni sziesztát is itt töltöttem, csendesen és láblógatva szundikálva egy órácskát. Aztán a fotel velem együtt elköltözött, majd egyszercsak megszűnt létezni. A Mama Hotel azonban mindig szívesen vendégül lát még ma is.

Sokat gondolkoztam azon vajon melyik az az ideális kor, amikor a már felnőtt gyermek vagy ifjú felnőtt elhagyja a szülői házat? 20? 25? 30? Szerinted mennyi?

Bumeránggyerekek, ősdiákok, gyernőttek, a mama hotel lakói – így hívják azokat a huszon-harmincasokat, akik még mindig otthon laknak, és a szüleik tartják el őket. A jelenség csak nálunk számít újnak, a nagy kérdés pedig mindenhol az, hogy egyszerűen egy „lusta” generációról van szó, vagy azért ennél mélyebb okai vannak a nehéz elválásnak. 

A hivatalosan posztadoleszcenciának hívott jelenség  a felnőtté válás elhúzódó folyamatát jelöli, amely a hetvenes évektől kezdve jellemzi a nyugati társadalmak ifjúságát. A posztadoleszcensek olyan fiatalok, akik a felnőttkor egyes kritériumainak megfelelnek – tehát morálisan, intellektuálisan és szexuálisan már érettek –, ugyanakkor nem tudnak felnőttként, vagyis a velük szemben támasztott általános elvárásoknak megfelelve beépülni a társadalomba.

De vajon miben is állapítjuk meg a felnőtté válás kritériumait és ki a valódi felnőtt? Hogyan állapíthatod meg, hogy már tényleg azzá váltál vagy még csak mímeled az egészet? A posztadoleszcencia jelensége, amely a nyugati országokban húsz-harminc éve jelent meg, nálunk még csak most kezd kibontakozni, és néhány sajátos vonással párosul. „A szocialista keret felbomlásából fakadó következményeknek, a kapitalizmuson alapuló tömegmédia szerepének, az intézményi rendszerek nem-működésének az a közös tulajdonsága, hogy nem szolgálnak mintául, nem mutatnak fel egy bejárt, értékadó, modellként érvényes utat. Emiatt a 80-as generáció számára a sok út, a rengeteg választási lehetőség és ebből fakadóan a folyamatos döntéshelyzet az adott” – írja Tarr Ferenc A 80-as generáció című esszében.

A nyolcvanas években született magyar fiataloknak szüleik életútját nem tudják követendő modellnek tekinteni,  így saját maguk számára kell létrehozniuk a mintákat, a szubkultúrák, életutak és stílusok rengetegében kidolgozni értékrendjüket. Ugyanakkor úgy kell megteremteniük identitásukat, hogy széttöredezettsége miatt ebben saját nemzedékük is csak kevés kapaszkodót nyújt.

Ki az igazi felnőtt?

A mindennapos szóhasználatban a felnőttség a felnövekvést követő életszakasz, testi és szellemi érettség, de valójában ennél sokkal bonyolultabb dologról van szó. Nehezen definiálható, hogy kit nevezhetünk felnőttnek, és különböző szempontok szerint lehet felnőttségről beszélni. A felnőtt személy felnőttségre jellemző kritikai érzékkel rendelkezik.

F. Pöggeler szerint a felnőttlét nem állapot, hanem folyamat. Az önmagad iránti felelősségvállalás tanulási folyamata, amelyet összefüggésbe hozhatunk akár a tudatosság fogalmával is. Ha valóban tudatos vagy, Felnőtt vagy. Akkor már nincs kifogás, nincs mellébeszélés, nincs blabla csak Te és az Élet.

És talán ez mindannyiunk végső célja? Gondoljuk ezt, mert ha így van, akkor megnyugvás vesz majd körül bennünket, hiszen mindenki a napra tör. Még a mamahotel kényelmes lakói is. Vagy lehet ők leginkább?

Hogy miért írom ezt? Mert úgy gondolom a legnehezebb terep a felnőtté válásra a szülői biztonság nyújtotta otthon. Ez az igazi terepgyakorlat, a valódi megmérettetés, amikor láthatod és hallhatod önnön reakcióidon a felnőttség jeleit. Vagy azok hiányát.

Felnőttnek lenni jó. Sőt, szeretném azt hinni, hogy nektek anyáknak és apáknak is jó tudni, hogy a gyerek már felnőtt. Hogy sikeresen teljesítettetek egy küldetést. Az egyik legnagyobbat. Mi mindig büszkén gondolunk rátok, hálával a szívünkben, megköszönve mindazt - legyen az jó vagy rossz, nehézség vagy segítség - amivel katalizátorként saját életünkre nézve eljuttatatok minket eddig a pontig.

Ahol végre felnőttként viselkedhetünk.

Ha érdekel a Személyes Történetem, kérd ingyen az info@haenvilaga.hu elektronikus levélcímen.

Gyere és próbáld ki magad Nyári Önismereti Táborunkba!