A napokban az átlagosnál többször jöttek velem szembe a felelősségvállalás és az önigazoló személyiség fogalmak, ezért egyrészt megvizsgáltam saját szerepem ezen szavak keresztmetszetében, másrészt kicsit elmélkedtem,  vajon mi is lehet a kifogások gyökere, alfája és omegája, hol rejlik vajon a Kifogások Grálja és milyen ember lehet, akit a Kifogás Ügynökség a Hónap Dolgozója címmel illetne meg?

Nem kevés küzdelem árán értettem meg, hogy mit is jelent a felnőtt személyiség, mit ért a mentorom az "Élj a vonal felett!" szlogen alatt és milyen különbség van a valódi felelősségvállalás és az önvádoló személyiség között.

De nézzünk példákat, hiszen úgy válik érhetővé ez a pszicho-duma: éveken át volt az életem része valaki, aki egyrészt hatalmas szeretetéről adott nap mint nap tanubizonyságot, másrészt mégsem volt senki számára megfogható - vagy pontosabban mondva tervezhető - ez a szeretetposta, mivel folyton ezt hallottuk tőle: Nem ígérek semmit, mert azt be kell tartani. Érdekes módon éveken át azt gondoltam erről az emberről, hogy nem vállalta a tetteiért a felelősséget és így próbált kibújni a valódi felnőtt ígéretek teljesítése alól.

Aztán jött néhány svédcsavar az életemben és újra eszembe jutott ez az ember. Vajon azért nem ígért, mert tudta, hogy az adott szavának valódi súlya van és amit mondott azt mindig úgy csinálta? Vajon jobb biztonsági játékosnak lenni, mint később bevallani, hogy bakker, tévedtem, az én hibám, legközelebb figyelni fogok? Melyik verzió a valódi felelősségvállaló? HIszen az elsővel ebben a jelen fizikai valóságunkban nem tudsz tervezni, mert sosem tudod mikor bukkan fel vagy mikor tűnik el az életedből (bár ez nem jelenti azt, hogy baj esetén nem számíhatsz rá). A második verzió látszólag felelősségvállalónak tűnik, de a felismerései mögött inkább önvád bújik meg, mintsem valódi felelősségvállalás, vagyis az ilyet hívták a telepen nálunk hangembernek. Ő a hatalmas felismerései pókhálójában él, de mégsem képes kimozdulni a holtpontról, mert mégsem valódi felelősségválalló. Csupán az önvádon alapuló, majd ezt követően önsajnálatba hajló felvállalás szintjéig képes látni, mert onnan tovább már valódi kellemetlen percek következnek.

Igen, percek. Ritkán órák. Csak nagyritkán napok. Mert ha a fekáliát nagylapáttal szórják ránk, az sem tarthat a végtelenségig. Gondolj csak bele, hogy az Univerzum az Egyensúly-elvén működik. Tehát ha sok szar zúdul a nyakadba annak egyszer vége és Univerzum-királynénk küld megannyi jót is, köztük akár zuhanyozási lehetőséget és szappant is talán.

Az legtöbb ember azt gondolná, hogy amint saját munkahelye van, saját keresettel, sőt jó esetben saját otthonnal és saját családdal, a felelősségvállalás vagy a felnőttként való viselkedés már jön magától. De miből gondoljuk mindezt? A karikagyűrű, a lakáskulcs, az autó vagy a bankkártya még csupán feltételezik egy megtett életútból következő személyiséget, akire mondhatjuk a most ismételt szavakat. De ez nem törvényszerű!

Ha érdekel a Személyes Történetem, kérd ingyenesen az info@haenvilaga.hu címen.

Jön a NYÁRI ÖNISMERETI TÁBOR AZ ALFÖLDÖN, ahol megnézzük mit is jelent az Én meghatározása, milyen a célorientált gondolkodás, hogyan segít a kreativitás a problémamegoldásban és miért jó lovak közelében önismereti tábort szervezni...további részletek: info@haenvilaga.hu