Annak idején a pestlőrinci kertes házban volt egy kedvenc fotelem. Már általános iskolás koromtól ebbe kucorodtam be ha olvastam, itt színleltem sokszor tanulást és sok esetben a délutáni sziesztát is itt töltöttem, csendesen és láblógatva szundikálva egy órácskát. Aztán a…

Ülsz az ágy szélén, fogalmad sincs mitévő legyél, mert úgy érzed elvesztetted. Talán sosem volt a tied, de mégis annak érezted, a saját utadnak, úgy gondoltad kellő belső motivációval rendelkezel ahhoz, hogy végigcsináld, bármeddig is tart, bármi is az ára. Aztán rájössz,…