Az úgy kezdődött, hogy elköltöztünk...még kisgyerekként...aztán újra....újra....meg újra....aztán úgy döntöttem, nem számolom. Aztán már nem is kellett, mert megállapodtunk. Kertes házikó, virágzó akácfák az utcában, fűnyíró és kutyaugatás csendes remixe keveredik a vasárnap délutáni szieszta némaságával. Nem volt több volán-tefu fuvar, csak béke és nyugalom. De egyszercsak felnőttem...

Úgy döntöttem költözöm. Akkor már minden izgalom nélkül, rutinos mozdulatokkal dobozoltam be életem darabjait, bár mindeközben vadul szorította mellkasomat a félelem, hogy mi vár rám és főleg, hogy kezdhetem újra az egészet előlről. Hogy hibáztattam-e valaha ezért bárkit is? Eleinte igen. Hiszen menni kellett, mert rossz volt a lakás, pakoltam, mert máshova szólított a munkám, költözöm, mert a párommal már nagyobbat szeretnénk, berámolunk, mert ez az ország hibás és keresünk másikat otthonnak...a sort vélhetően még folytatni tudnám hosszú perceken át, hiszen a kifogások, indokok és másokra való mutogatás mesterévé avanzsáltam "felnőtt" életem majd' két évtizedében.

Aztán egyszercsak szembetaláltam magam saját önvalómmal. Ültem egy szobában, velem szemben valaki, aki arra volt hivatott, hogy azt a sok-sok okosságot, amit nem tudtam a felszínre hozni magammal kapcsolatban most mégis felhozzuk, értelmezzük és mindent részletet a helyére pattintsak. Pattant is! Nem kevés dolog! Nem kevés ideig!

Találkoztatok már olyan emberrel, aki – bár nagyon intelligens – újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat élete során? Mint például én, aki folyton költözködöm. Kizárólag akkor érthetjük meg az életünkben munkálkodó különleges erőket, ha az emberi tapasztalást a lélek fejlődési folyamatának tekintjük. Alapvető igazság, hogy az ismétlésekből tanulunk. Ezért az életünkben ismétlődő sémák jóval több információt tárnak fel rólunk és azokról az életfeladatokról, amelyekért itt vagyunk, mint azt képzeljük. Ráadásul a minták megértése nemcsak arra hivatott, hogy megismerjük önmagunkat, hanem átfogó változást is előidéznek az életünkben. Miután megtanultunk egy bizonyos életleckét, és az energiánkat jól használjuk, akár öntudatlanul is képesek leszünk segíteni a hozzánk fordulókon.

Most újra költözködöm. Már máshogyan mint annak idején. Már kissé más érzésekkel. Már letisztult álmokkal arról, mit is jelent számomra az otthon fogalma.

Hogy nehéz volt-e életem 38 évében közel harminc alkalommal lezárni, elengedni, továbblépni, alkalmazkodni és újrakezdeni? Piszkosul. De ha nincs mindez, talán sosem tanulom meg mit is jelent a válsághelyzetben való gyors helyzetfelismerés, a krízisre való azonnali reagálás és persze a kreatív megoldások minél hamarabb való megtalálása.

Időközben több tucat emberrel találkoztam a coaching üléseken és az önismereti csoportokban, akiknek szintén nagy kérdést jelentett az OTTHON fogalma. Találkoztam nőkkel és asszonyokkal, akik óvták és ápolták a bennük élő otthon fogalmát, mégsem vették észre a maguk körül zajló változásokat és bár az otthon kívülről még mindig "Tiszte udvar, rendes ház", lélekszinten komoly változásokat eredményez majd számukra is az újfajta OTTHONTEREMTÉS. Mások önként vállalt "házi őrizetbe" vonultak csak, hogy megtartsák a férfit és az otthon illúzióját egyszerre. Számukra minden földi jó megadatik, de a nőiség belső védelme és kifelé való felvirágoztatása már komoly feladatot jelent.

Az otthon mindannyiunknak mást jelent, mégis valahogy mindünkben érzésszinten ugyanazok az igények alakulnak ki ehhez kapcsolódóan: béke, nyugalom, melegség, harmónia. Vajon valóban olyan nehéz elérni mindezt?

Horváth Norbert // coach // HAEN COACHING

Ha szeretnéd megtalálni a benned rejlő és téged akadályozó gondolatokat, látogass el a ROMBOLD LE A GONDOLATSOROMPÓKAT! tréningemre // 2015.02.21. - 02.22. // Budapest // info@haenvilaga.hu