Mindig is rettegtem attól, hogy beleszürküljek a munkámba. Sőt, az egész életembe. Igyekeztem mindig olyan dolgot csinálni, ami változatos. Értsd ezt úgy, hogy képtelen vagyok háromnál több alkalommal uyganazon az útvonalon közlekedni vagy akár minden héten ugyanabba a pubba beülni egy sörre. Hogyan alakult mégis, hogy mindezek ellenére mégis a keretek tesznek boldoggá?

Egész eddigi életemben azt kutattam, hogy mitől van bennem ez a fenenagy szürkeségellenésség? Pedig a szürke szép. A szürke szexi. A szürkét érti a többség. Sőt, a szürke ma már érzéki is.

Én mégis folyton tiltakoztam. Ott. Legbelül. Aztán ahogy kutattam lassan összeállt a kép. Nem vagyok én türelmetlen, sem pedig kiemelkedően színéhes, csupán személyiségjegyeim, sőt még az úgynevezett numerológiai képletem is arra mutat, hogy tudjam mik a határaim és lehetőség szerint romboljam le mindet a lehető leghamarabb.

Ez volt évtizedeken át. Aztán a kezembe került Florance Littauer személyiségtípusokat bemutató munkája, majd Dan Millman - tudjátok, a kitudjahonnanjövő békés harcos - könyve és végre beleláttam a szabadság feneketlen kútjába.

Mert a szabadság jó is, szép is, végtelen is, de úgy az igazi ha te definiálod. Ez a valódi belső szabadság. A saját szabályaid, a saját korlátaid egyéni értelmezése és ha kell újraértelmezése. Így működőképes. Amikor már nem harcolsz minden ellen tíz körömmel, csak azért, hogy harcolj. Amikor már élvezed, hogy a napodban megjelenik a napirend fogalma valaki által, aki te magad választottál a szabadságodat maximálisan megtartva.

És lehet-e ezt még inkább fokozni? Szerintem csupán egy módon: a gondolkodás szabadságával. Úgy átalakítani az élethez, a napjaidhoz, a viszonyaidhoz, a problámáidhoz, a feladataidhoz, az alkotáshoz való gondolataidat, hogy azok élvezettel szülessenek és hozzanak létre minden alkalommal valami újat. Számomra ezt jelenti a folyamatjellegű gondolkodás, mely ma még sokaknak újdonság - sőt a gondolkodás évezredes múltját és folyamatait rögzítve számomra is nagy figyelmet igényel még.

A laterális gondolkodás egy ötletgeneráló és problémamegoldó technika, amelyben úgy hozunk létre ötleteket, hogy újszerűen tekintünk a meglévő dolgokra. Míg a logikus (vertikális) gondolkodás a kiválasztott ötletet előre viszi, addig az oldalirányú (laterális) gondolkodás új, friss ötleteket provokál vagy megváltoztatja a vonatkoztatási keretet.

A vertikális gondolkodás megpróbálja legyőzni a problémát, a laterális gondolkodás viszont megpróbálja kikerülni a problémát egy radikálisan más megközelítés segítségével.

Bár ez így elég szárazan hangzik, de végigböngészve néhány tucatnyi gyakorlatot, máris élvezetessé teszi minden percünket.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, azt mondanám a laterális gondolkodás a GONDOLKODÁS MAGASBA LENDÍTETT KÖZÉPSŐ UJJA A LOGIKA SZÁMÁRA.

Így lehetsz VALÓBAN SZABAD.